A "meg nem élt élet" gondolatának átkeretezése

Mi lesz azokkal az utakkal, amelyeken végül nem indultunk el? 

A meg nem élt életünkkel?

A hivatással, amit végül nem választottunk?

Az álommal, amit valamiért félretettünk?

A kapcsolattal, ami nem teljesedett be?

Azzal az énünkkel, akivé valaha válni szerettünk volna?

Talán nem kell mindent elengedni, elgyászolni belőlük.

Talán nem veszítettük el örökre őket, és érdemes lehet másként gondolkodni róluk.

Feltehetjük magunknak a kérdést:

Mi az, ami abból a meg nem élt, vágyott életből még mindig dolgozódik bennünk?

Még mindig gyakran eszünkbe jut és hiányzik? 

Lehet, hogy nem is egy másik életre, társra, hivatásra vágyunk – hanem valamire önmagunkból, ami abban az életben elképzelésünk szerint teret kaphatott volna bennünk.

Egy kreatívabb, szabadabb, játékosabb, bátrabb énünk.

kép forrása: Pinterest

Ha a meg nem élt élet helyett, az "élet, ami bennem maradt" kifejezést használjuk, az változtat-e azon, ahogy ezekre az elveszettnek hitt utakra gondolunk?

Talán még nem késő szabadon engedni valamit abból az életből, amely eddig csak bennünk létezett.

A "10%-os elv" elgondolás szerint:

nem kell minden régi vágyunkat teljes egészében megvalósítanunk ahhoz, hogy valami fontosat visszahozzunk belőlük az életünkbe. 

Érdemes lehet feltenni magunkban az alábbi kérdést is:

Hogyan tudnám ennek az elveszettnek vélt vágyamnak akár csak a 10%-át megélni a jelenlegi életemben?

Ha valaha festeni szerettünk volna, nem kell feltétlen művésszé válnunk – lehet, hogy heti egy óra alkotás is közelebb visz önmagunk egy háttérbe szorult részéhez. Ha utazásra vágytunk, nem kell világkörüli útra indulnunk – kezdhetjük egy-egy új hely felfedezésével. Hogyan tudnánk abból, amire vágytunk egy meg nem élt kapcsolatban, egy kicsit többet megélni a jelenlegi életünkben?

A 10% lényege, hogy ne a „mindent vagy semmit” között kelljen választanunk, és az ereje abban rejlik, hogy egy pici felelősségvállalással, egy apró, valóban megélt lépéssel is hidat építhetünk aközött, amire vágyunk, és aközött, ahogyan most élünk.

Így ami eddig csak a fantáziánkban létezett, annak egy kis része igenis a valóságunkká válhat.